Egy lizamiza blogja

... és álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit.

Szombat van

2010.12.18. 11:27 - lizamiza

Baromira félek változtatni. Teljesen mindegy, hogy a külsömről, a hozzá állásomról vagy akármi másról van is szó. Magamtól, nem tudok merek változtatni. Valahogy úgy vagyok vele, mint az ősember a tűzzel: egyszer belenyúlt, megégette és azóta nem mer a közelébe menni. Azonban, egy nagyon fontos dologra jöttem rá: ha magamtól nem is, de mások által rengeteget változok. Nem tudom, ezt minek köszönhetem: a remek alkalmazkodó képességemnek, vagy a mindig-mindenkinek-meg-kell-felelni tulajdonságomnak. Nem is lényeges, az én szempontomból legalább is nem. Ebben az esetben, csak az számít, hogy mindig olyan vagyok, mint az emberek akikkel éppen körülveszem magam: ha Dórival voltam naphosszat, olyanná váltam. Ha Daniékkal, olyanná... Nem tartom ezt túl jónak, úgy érzem magam, mintha egy parazita lennék, aki nem képes létezni, lélegezni mások segítsége nélkül. Baromira rossz érzés, így is mindig olyan érzésem van, bárhol, bármikor, hogy nekem nem kéne itt lennem, hogy én zavarok... És így? Hogy tudom, hogy én az ő tüdejével lélegzem, az ő szemével látok. Csupán azért, mert a sajátomat képtelen vagyok használni. Nem merek levegőt venni a tüdőmmel, mert félek. Nem merek látni, a saját szememmel nem. Pedig lehet, hogy látnék csuda szép dolgokat. Persze rosszat is, de amiben már csak egy kis rossz is sejthető, attól én már elzárkózom. Estem eleget pofára, csaptak át elegen, hazudtak nekem eleget, sírtam egyedül vigasz nélkül éjszakákat a szobámbam. Nem kell nekem rossz már, még akkor sem, ha ezzel jó is társul.

És most megint az az érzés, hogy semmi kedvem nincs végig olvasni a bejegyzést. Nem értem, miért sajnáltatok megint magam, mikor egy dolgot kértem az élettől: egy embert, aki igazán szeret, akinek mindenkinél jobban kellek és ezek mellett csak én kellek... Tessék, itt van, megtaláltad a lehetetlen, egy olyan emberi lény, akinek te vagy a tökéletes. De hát mint minden ember, én is roppant telhetetlen vagyok. Megkaptam azt, amire vágytam, és most valami más miatt sírok. Szánalom az egész emberi lét...

A bejegyzés trackback címe:

https://lizamiza.blog.hu/api/trackback/id/tr172523590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása