Egy lizamiza blogja

Nem sokáig bírom már itt, haza akarok menni. Legkésőbb 30-án megyünk, de lehet, hogy már 29-én, ami már csak holnap után. Nem biztos, hogy menni fog (12:29), bár eddig egész hamar eltelt az idő. De hát, minél többett vár az ember, annál kevesebb kedve van elfoglalni (12:30)…

Boldog karácsonyt. :)Szilveszterem még nem tudom hogy lesz, vagy Fannival leszek Szolnokon, vagy felmehetek Kicsikémhez pestre. Én szívem szerint pestre mennék, bár még Szolnok is jobb, mint a babazsúr itt. Pénzem van, így akkora baj csak nem lehet. :)Szóval minenkinek kellemes…

Kezdem baromira unni, hogy ilyen instabil vagyok lelkileg. Lehet, hogy csak a terhességi páiktól van, nem tudom. Tudom, hogy az, hogy már dél van, és Tomi nem hogy nem jön, még csak fel sem veszi a telefont, nem azért zavar mert hiányzik. Olyan érzésem van, mint ha nem kellenék már…

Nem tudom, hogy az élet mi. Mi az értelme, mi a vége, miért is van tulajdonképpen. Nincs ember ezen a földön, aki igazán boldog életet élne. Mindenki (köztük én is), csupán a boldogság illúziójában él. Elhiteti magával, hogy ez így neki jó, hogy világ életében csak erre…

Baromira félek változtatni. Teljesen mindegy, hogy a külsömről, a hozzá állásomról vagy akármi másról van is szó. Magamtól, nem tudok merek változtatni. Valahogy úgy vagyok vele, mint az ősember a tűzzel: egyszer belenyúlt, megégette és azóta nem mer a közelébe menni.…

Nagyon régen nem írtam, az az igazság, hogy nem nagyon volt mit. Vagyis, akadt éppen, de soha nem éreztem hatalmas késztetést, hogy most nekem blogolnom kell. Most egészen meg vagyok, bár régi társaságom (Dávid, Gyuszi, Dani) elkezdtem baszakodni, de ez eltörpülő rossz a sok jó…