Nem tudod mit csináltál? Hát akkor itt az ideje annak, hogy elmondjam, mert már kezd elegem lenni a szánalmas hisztijeidből, meg abból, hogy még saját magadnak is hazudsz, nem csak másoknak... (Mellesleg remélem ezt nem olvassa a kedves barátod, mert az elég durva lenne, és még most sem akarok neked rosszat). Először is kezdjük ott, hogy simán megbocsájtottam, hogy lefeküdtél azzal a pasival akivel elvesztettem a szüzességem (ráadásul a mi nappalinkban) , és nem azért, mert szükségem volt rád hanem azért, mert annyira fontos voltál számomra, hogy minden egyes hibádat inkább elnéztem, mint hogy az arcodba vágjam (és ezzel elveszítselek ). Tudtommal mindenben melletted álltam és ott segítettem ahol tudtam. Végignéztem, ahogy leittad magad a sárga földig és ordítoztál velem arról, hogy mennyire szereted a (most már) volt pasimat, mert tudtam, hogy neked mennyire fájt ez az egész, és hagytam is hátha így könnyebben felejtesz... És akkor egy pár kérdés ezzel kapcsolatban: szerinted mellettem ki állt amikor kiderült ez az egész? Engem ki vigasztalt meg mikor napokig csak ültem a szobám sarkában és sírtam? Ki segített abban, hogy elfeledjem a történteket? Hát, senki... Maximum a Gábor, meg egy üveg bor a Csanádyból... Számodra talán, úgy tűnhetett, hogy mindenki mellettem áll, de az az ember akire a legnagyobb szükségem lett volna, az a volt barátommal hetyegett valahol. Te voltál az az ember, akinek abban a pillanatban döntenie kellett, és döntöttél is. Nem engem választottál, és én mindezek ellenére megbocsájtottam. Végig néztem/hallgattam, ahogy kitárgyalod az iskola kellős közepén (direkt jó hangosan) , hogy milyen volt a Dáviddal a Gellért-hegyen a Szent István parkban és persze az ágyban, de ezt inkább nem is részletezném... Elhiszem, hogy túl akartál lenni ezen az egész "szex témán" , de miért pont az én barátommal? Miért nem volt jó neked az András, aki akkor tiszta szívből szeretett (és elvileg te is őt)? Ezekre a kérdésekre nem tudom, de nem is akarom megkapni a választ. Másodszor pedig szóvá tenném a kis történetedet a Tomival. Szerinted én nem tudtam már az első perctől fogva, hogy mi történt? Tudod Liza néha azt hiszed, hogy körülötted mindenki hülyébb mint te, pedig nagyon sokan átlátnak rajtad. Visszatérve a tárgyra szerinted ez normális? Tőlem mondhatod, hogy csak a rivotril, meg a pia miatt történt, de ez csak kifogás lenne (ami engem kurvára nem hat meg) ... Mind ketten tudjuk (legalábbis van fogalmunk róla), hogy mekkora királyság elmesélni mindenkinek, hogy szexeltél a barátnőd nevelőapjával, de utána kicsit elgondolkodhatnál, hogy mit ártott neked anyám, mert szerintem semmit. És ha már itt tartunk akkor azt is elmagyarázhatnád,hogy a Rolanddal mért tetted ezt, aki szintén mindenben támogatott. Mindegy is, ez tényleg nem az én dolgom, de sajnos az én barátnőm voltál, úgyhogy rajtam lett számon kérve, de az szerencsére nem az én lelkemen szárad, hogy Tomika jól meg lett verve (ha nem tudnád Roland által), hanem a tiéden. Harmadszor, (és itt telt be a pohár) tudok említeni egy esetet, amikor úgy éreztem tényleg mellettem állsz, de közben a hátam mögött fogadásokat kötöttél a Danival, hogy le fekszel vele. Mondhatod, hogy ez csak egy fogadás, és úgysem teszed meg, de mivel ez már nem az első eset volt, úgy gondolom, hogy jogosan zártalak ki az életemből... A velem szemben elkövetett szarságaidból röviden ennyi. Ezer dolgot, tudnék még a fejedhez vágni, de mivel a te kérdésed csak annyi volt, hogy mi a bajom veled, ezért csak azt írtam le... Remélem Tomival sokáig együtt lesztek, mert hogy velem soha a büdös életbe nem békülsz ki az olyan biztos mint, ahogy most itt ülök a gép előtt és írom ezt az üzenetet. www.youtube.com/watch?v=_XM7721QuV4