Újra és újra fogom kezdeni ezt a blogot. Muszály írnom, és nem vagyok képes visszaolvasni a régi bejegyzéseim. Miért nem hagyom őket figyelmen kívül? Egyszerűbb örökre megsemmisíteni őket, nem szeretném látni ahogyan egyre szánalmasabbá és nyomorúságosabbá válok.
2010.okróber.23. életem legszebb napja, és azóta minden egyre csak szebb és felhőtlenebb lesz. De hát soha, semmi nem felhőtlen (az én életemben meg pláne nem). De most jutottam el arra a pontra, hogy az életem boldogabbik fele elnyomja a depressziós, önsajnáltatós, szemét oldalát (remélem így lesz ez sokáig). Nem mondom, hogy boldog vagyok, mert ilyet azért elég túlzás lenne mondani. De boldog vagyok Vele. Minden egyes pillanat, nap, hét (hónap, év...) csodálatos Vele, egyszerűen megszűnik körülöttem a világ, nem érdekel semmi más, csak az hogy szeret, és szeretem.
Napi kutya: Hiénámat örökbe fogadták (most már tuti, hogy végleges, ma kaptam meg az e-mailt, hogy oltási könyv meg szerződés kéne). Most Rocky van nálam, tündéri, imádnivaló, és egészen kis tanulékony(nak néz ki eddig). Holnap kezdem vele az alapfokot, remélem nem fog nagyon leégetni, mivel kb. 4-5 napja van csak velem (és eddig nem sok időm maradt rá, fentebb említettek miatt)
Könyv: Stephen King & Peter Straub - Fekete házába kezdtem el vágni a fejszém, még nem tartok a századik oldalnál, de eddig nem rossz (sajnos nem sok időm marad olvasni, fentebb említettek miatt :P). Link most nincs, ha nagyon érdekel, Google your best friend.
