Nem sokáig bírom már itt, haza akarok menni. Legkésőbb 30-án megyünk, de lehet, hogy már 29-én, ami már csak holnap után. Nem biztos, hogy menni fog (12:29), bár eddig egész hamar eltelt az idő. De hát, minél többett vár az ember, annál kevesebb kedve van elfoglalni (12:30) magát, és a végén már percenként nézi az időt, persze annál roszabb lesz, mert ha nézi ember, lasabban telik.
Alig várom már, hogy haza érhessek, rágyújthassak (12:31), megihassak egy mézes kapucsínót Sf-ben, megölelhessem, megcsókolhassam Tomit. Hogy végre élhessem tovább azt az életet, ami nekem még kurvára nem felel meg, de ebben az életben (12:32) egész gyorsan telik az idő.
Unom már, hogy 15 éve másból sem áll az életem mint várni, várni és várni. Legyek már önálló, csinálhassam már azt amit én akarok, akkor talán tudok majd a jelennek élni. (12:33)
12:34
12:35
