Napi kutya: Ma a kutya suli jó volt. :) Blökkencs élvezte, én is, ám kicsit untam (alap tanfolyamot már tudom). Azonban! Haza felé mentünk Tomival, ez a kis gügye meg leugrott a hídról, eltörött a bal melső lába. :S Nagy nehezen haza cipeltük (vagyis inkább Tomi haza cipelte), de itthon sem lett jobb a helyzet. Nem akart nyugton maradni abban a kevés testhelyzetben amikben nem fájt a lába. Utánna bekötöttük neki egy fáslival, egy fokkal jobb lett. Egész nap nyitvalévő (lehel kórház kizárva, egy fos és nagyon drága) állattorvosért, majd miután találtunk fuvarért keresgéltünk. Úgy volt, hogy jön valaki aztán mégsem, összevissza telefonálgtás, és mellette folyamatosan a kutya közelében kellett maradni, hogy nehogy megint mocorogni kezdjen. Szóval kész káosz volt az egész napom. Mindegy, végülis elvégre fél hétre jön(tt volna) egy csaj, remélem így is lesz.
Holnap reggel jön a Tomi munka után, alszunk egy kicsit, utánna szerintem egész nap csak vele akarok majd lenni (ami nem fog összejönni, mivel ha a kutyát nem tartják bent, vagy holnap kell hazahozni, akkor szintén hasonló nap lesz). Mondjuk, az már más dolog, hogy minden áldott nap csak vele akarok lenni. :) Amúgy, ma vagyunk egy hetesek, nem sok, de biztosra veszem, hogy lesz ez még több is. Bár, félek is... Nagyon félek, mert boldoggá akarom tenni, azt akarom hogy nagyon-nagyon boldog legyen a kis élete, és félek, hogy csalódnia kell majd bennem, vagy nem leszek elég neki... Tudom milyen vagyok, ismerem magam annyira, hogy annál inkább igyekszem hogy valakihez ultra közel legyek és ultra sokat jelenteni neki, annál inkább lököm el magamtól. Na mindegy, nem akarok bedepizni, megint nyomni itt a szar lelkis dumám, szóval inkább megyek is.
